A tenyésztett lazac rózsaszín húsát az asztaxantinnak köszönheti, ennek a pigmentnek a nagy része pedig ma is petrolkémiai eljárásokból származik. Az uniós finanszírozású ASTEASIER projekt olyan mikroalgákat fejlesztett ki, amelyek stressz nélkül állítják elő, holott normál esetben erre szükségük van, ipari partnerekkel felfuttatta a termelést, a pigmentet pedig halfarmokon tesztelte. Most a projekt egyik spin-off cége vinné piacra az ötletet – a végén pedig kipróbálhatod, hogy az ipari biotechnológia lehet-e a te területed.
Ahogy a világ egyre több tengeri élelmiszert fogyaszt, az akvakultúra a fehérjék és az omega-3 zsírsavak fontos forrásává vált. A vásárlók azonban elvárják, hogy a tenyésztett lazac úgy nézzen ki, ahogy kell, vagyis megvan a megszokott rózsaszín színe. A természetben ezt az asztaxantin okozza, egy vöröses antioxidáns. Vízi mikroorganizmusok termelik stresszre adott válaszként, majd felhalmozódik a táplálékláncban, míg végül megadja a lazacoknak a jellegzetes árnyalatukat.
A lazactenyésztők ezért a takarmányhoz adott asztaxantinra támaszkodnak. Az igazi kérdés az, honnan származik ez a pigment.
A természetes út vonzónak hangzik, de gyakorlati falba ütközik. Matteo Ballottari, az olaszországi Veronai Egyetem munkatársa, a projekt koordinátora így magyarázza: „A természetes forrásokból (például algákból vagy rákfélékből) történő asztaxantin-előállítás és -kivonás továbbra is költséges, és nehezen skálázható a lazacipar által igényelt mennyiségekre”. A következményt ugyanilyen világosan mondja ki: „Ennek eredményeként a takarmányhoz használt asztaxantin nagyjából 90%-át petrolkémiai forrásból állítják elő, ami fenntarthatósági aggályokat vet fel.”
Van egy érdekes csavar is. A szintetikus asztaxantin az EU-ban nem engedélyezett emberi fogyasztásra, mégis közvetve eljut a fogyasztókhoz, a tenyésztett lazacnak adott takarmányon keresztül.
Az Európai Innovációs Tanács támogatásával 2023. január 1. és 2024. december 31. között futó ASTEASIER célja az volt, hogy megváltoztassa ezt az egyensúlyt. A csapat olyan mikroalga-törzseket fejlesztett ki, amelyek hatékonyabban állítanak elő asztaxantint – és ami a lényeg, anélkül, hogy előbb stressznek kellene kitenni őket.
„Törzseink stresszmentes körülmények között is termelnek asztaxantint. Ez segít csökkenteni a költségeket, amelyek a természetes asztaxantin piaci elterjedésének fő akadályát jelentik” – mondja Ballottari.
A munka nem a nulláról indult. Két korábbi, az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott projektre épült, a SOLENALGAE-ra és az ASTEASY-re. Az EU a teljes projektköltségvetést fedezte, ami 1 982 688 euró volt.
Egy ígéretes laboratóriumi törzsből terméket csinálni többet kíván a biológusoknál. „Teljes innovációs utat akartunk felépíteni, a szabadalmaztatott törzsektől és a laboratóriumi validálástól egy dedikált spin-off cég létrehozásáig” – mondja Ballottari. A szerepek a következőképpen oszlottak meg:
A projekt igazolta az ipari méretű termelést, a farmokon végzett kísérletek pedig kielégítő pigmentációs szintet erősítettek meg. Más szóval a halak úgy néztek ki, ahogy a piac elvárja.
A környezeti eredmény legalább ennyire fontos: a természetes asztaxantin ilyen módon történő előállításának szénlábnyoma jelentősen alacsonyabbnak bizonyult a szintetikus előállításénál. Ez jól példázza, miről szól valójában az ipari technológia. Egy eljárásnak nemcsak lombikban kell működnie, hanem nagy mennyiségben is, állandó minőséggel és észszerű környezeti mérleggel.
Amikor 2024 decemberében az ASTEASIER véget ért, a történet új formában folytatódott. A csapat dedikált spin-off céget alapított, amelyet aztán a FoodSeed, egy olasz food tech akcelerátor kiválasztott. „Ez igazolja a projekt piaci potenciálját, és támogatja átalakulásunkat befektetésre kész startuppá” – kommentálja Ballottari.
A fiatal cég most ipari partnereket keres, és végigvezeti magát a piacra lépéshez szükséges engedélyezési folyamatokon. A pénz is a terv része: „Tőkét is gyűjtünk, hogy folytathassuk vállalkozói kalandunkat.”
A lazac csak az első célpont. „Az akvakultúra-takarmányok mellett ugyanez a technológiai platform más, nagy értékű piacokon is alkalmazható, ahol a természetes asztaxantint már vonzó összetevőként ismerik el” – hívja fel a figyelmet Ballottari. Példákat is említ: „A természetes asztaxantint például erős antioxidáns tulajdonságai miatt becsülik, valamint olyan területeken várható előnyei miatt, mint a bőrvédelem, az öregedésgátlás, az oxidatív stressz csökkentése és az általános egészségmegőrzés.”
Így a lehetséges piacok listájára felkerül a funkcionális étrend-kiegészítők, a kozmetikumok és az állategészségügy, ahol ugyanez a platform átvehetné a szintetikus pigmentek helyét.
A tenyésztett lazac rózsaszín színe az asztaxantintól függ, a takarmányban használt pigment nagyjából 90%-át pedig petrolkémiai forrásokból állítják elő. Az ASTEASIER olyan mikroalgákat fejlesztett ki, amelyek stressz nélkül termelik, az A4F-fel felfuttatta a termelést, a BIOMAR-ral végzett kísérletekben megerősítette a jó pigmentációt, és a szintetikus előállításnál sokkal alacsonyabb szénlábnyomot mutatott ki. A FoodSeed által támogatott spin-off most a takarmányokba, később pedig más, nagy értékű piacokra szeretné eljuttatni a technológiát.
5 kérdés · egy perc
English
Čeština
Deutsch
Español
Français
Magyar
Italiano
Polski
Português
Русский
Slovenčina
Türkçe
Українська
العربية
中文